Versenyfelkészülés, ami nem is lesz verseny

Jövőhét vasárnap "verseny" nah jó futófesztivál. Nincs záróbusz, nincs para, csak 2,7 km, érem póló, jár (életem első futósérme, remélem semmi nem jön közbe).
Szóval küzdés. Ma is egész nap nyaffogtam, hogy nem akarok menni futni, pedig egész szeptemberben csak a Nike futóversenyen voltam kint. Szóval inkább nyafizhatna a futócipőm, hogy minek vittem haza a boltból, amikor alig használom. Egész nap fronthatás volt, a vércukrom nagy ívben zuhant lefele. Egy esőkabát már nagyon kéne, ma is egész nap borult, aztán csak kimentem, hogy maximum elázok, forró zuhany, mosógép van.
Kérem szépen új útvonalak után kutattam, bevallom halálosan unom a mostanit, ismerem minden gödrét, lassan minden futót is.
Így elmentem majdnem a Dunáig, ahol gonosz horgászok voltak, így kicsit előbb visszafordultam, nem tetszett ez a hosszabítás, kihalt, kietlen, teli bokatörős gödrökkel. Pluszban van egy soha át nem váltani akaró lámpa az utamba.Szóval lehet megnézem legközelebb a másik irányt.
Végül meglett a tervezett 5 km, kb. 10 perc/km alatt, amiben bőven benne volt a lámpa, az útak. Így eléggé csigabiga tempó, a versenyen ment a 8,5. Kéne már egy normális tempó.
Szóval küzdés, még mindig, a kilókkal, a kilométerekkel, a koszos zoknikkal, az időjárással, az izzadással, a tereppel, a meggyötört lábakkal.

Az útvonal

Ünneplés, hogy élünk

A múltkori diabtalin felvetődött, hogy minden évben meg kéne ünnepelni azt a napot, amikor megtudtuk a diagnózist. Ez most kicsit (nagyon?) morbidan hangzik, de gondoljunk csak bele;
Az első hivatalos inzulin kezelés 1922-ben történt. Az még nincs 100 éve se. 100 év egy emberélet. Előtte belehaltak az emberek. Mi már kontrollált, de teljes életet élhetünk, és ez egyre jobb lesz. Gondoljunk csak a régi időkre, amikre mi fiatalok nem emlékezhetünk, hiszen nem éltünk, de nem egy idős embertől hallottuk azt a kort, amikor még kifőzték az adagolót, hatalmas tűk voltak. Vércukormérő nem létezett.
Most hol is tartunk?
- vércukormérő (bármi baj van, segít, kontrollálni tudunk eredmény alapján)
- penek (nem kell kifőzni, strapabíró, olyan, mint egy toll, az enyémbe 300E inzulin elfér)
- egyszerhasználatos tűk (ici-picik a régiekhez képest, általában nyomot se hagynak, fájdalommentesek)
- inzulinpumpák (ismerőseim közel akiknek van, mind imádják, folyamatosan adagolja az inzulint, így még jobb eredmények születhetnek)
- szenzorok; egyszer nagyon szivesen kipróbálnám. A TB sajnos nem támogatja. Pedig napi 255 (azt hiszem) mérést készít. Nagy világfájdalmam, hogy mellette kell napi 4x minimum mérni vércukormérővel. Legjobb lenne, ha valami kiváltaná a vércukormérést.
- kontrollok: HbA1c, lábvizsgálat, szemvizsgálat, bármi amit kérünk/gond van, mindent meg lehet vizsgálni, időben észrevenni, ha baj van

Nem egy leányálom a diabetes, de ha belegondolunk, annyira nincs rossz dolgunk.

Bajnokok vagyunk?

Szombaton voltam a Hogyan sportoljunk cukorbetegen 2. előadássorozaton. Arról majd később írok.
De addig is, én azóta azon kattogok, amit ott mondtak, hogy mi bajnokok vagyunk, és cukorbetegen olyan dolgokkal kell küzdenünk, és úgy kell gondolkoznunk, mint egy profi sportoló.
Hiszen miből is áll egy nap? Ami már be van építve az egészbe, hiszen nekünk ez természetes.
Az ember felkel, vércukrot mér, akkor azon mérlegel, hogy kell e több inzulin, mennyi az érték. Ha magas vajon miért, ha túl alacsony, akkor miért. Már kora reggel pörögni kell a gondolatoknak. Aztán a reggeli...meddig akarunk kitartani kajával, éhesek vagyunk e, alacsony vagy nem alacsony GI-t eszünk. Van e kedvünk egyáltalán enni? Sokszor ha nincs étvágyam, akkor eszek egy kis gabonapelyhet, ami minimálisan felviszi a vércukrot, nah meg persze kávé, aztán tízórai időben pótlom az hiányzó CH-t. Így stabil marad a vércukorszintem.
Aztán persze így tovább a többi étkezésre. Közben az emberben benne van a kényszermérés, hogy vajon jó e a vércukorérték. A félelem, hogy leesik aztán jön a rosszullét.
Nem tudom más hogy van velem, nekem hivatalosan napi 3x kell mérni, pluszban heti 1x egy egész napos napom van (napi 8 mérés). Persze ez változhat a körülményektől függően.
Tehát egész nap mérlegelünk, döntünk, nah meg persze számolunk. A rutinosak már ránézésre tudják hogy mi mennyi, de néha nem árt átnézni azokat  a táblázatokat. Szerencsére a legtöbb dologra már rá van írva a szénhidráttartalom, persze általában 10 dkg-ra, tehát megint számolunk.
Közben terveket készítünk, hogy mikor mit eszünk, mit mozgunk, hova megyünk, oda hogyan készülünk. Örökké tervezünk, és nem hagyhatjuk el ezt az egészet.
Nagyon kitartóak vagyunk, és fegyelmezettek. Ha mégse, akkor meg megint tervezünk, hogy hogyan orvosoljuk a hibát. Hiába van ott x kaja, ha tudom, hogy nem fér bele a CH-ba, azzal biztatom magam, hogy x perc múlva jobban fog esni.

Emlékszem még gyerekkoromból, amikor voltam vendégségben, és zabaparti volt, igazából sose esett jól annyit enni, de tettem, mert ott volt előttem. Azóta ilyen nincs, és mennyivel jobb. A vendégségben meg meg is szűnt az örökös kínálgatás, mert már rám hagyják, hogy én tudom mikor mit ehetek.

Tényleg bajnokok lennék, vagy csak megtanultuk, elfogadtuk és csináljuk ezt az egészet?

Vércukormérő kavalkád

Ma végre megérkezett a jó készülék. Küldtek vele egy levelet, hogy reméljük ez nem romlik el, semmi ilyet, hogy bocsi, hogy majdnem elvitt a mentő. Sőt a válaszborítékot "elfelejtették" belerakni, pedig megígérték, hogy kapok. Szóval saját költségre adhattam fel a rosszat.
Küldtek kontrollfolyadékot is, és nem hagyott a kiváncsiság, leteszteltem a rossz és a jó gépet is, és képzeljétek mindkettőre kiirta, hogy jó az eredmény. Szóval ennyire elrontani egy gépet, hogy még a kontroll se mutatja meg a hibát. A végén rámfogják, hogy beképzeltem a súlyos hypo-t. (Aztán megnyugodtam, hogy ez nem lesz, mivel nem egy olyan mérés van, hogy pl. 9:00-kor kiirta, hogy 3,2 9:01-kor meg, hogy 8,2)
Még október elejéig ez lesz, aztán elrejtem jó mélyre a szekrénybe vész esetére. Alig bírok ránézni, rossz emlék...Igazából nem tudom mi legyen vele, eladni felesleges, mert több százan akarják eladni, hogy elfogadják ingyen, aztán megpróbálják eladni. Pótmérő lesz, vagy elajándékozom valakinek, akinek annyira nem fontos a sűrű vércukormérés.
Közben sikerült becserélni a legelső vércukormérőmet Dcont Trend-re, hála apukámnak :) aki Ráckevén elintézte, így nem kellett bemennem Budára. Most még nem használható, alig tesztcsík miatt, nah meg mit kezdjek még 5 doboz One Touch-al, azt el kell használni. 
Szóval visszamentem a Dcont-hoz, azzal sose volt baj, és árban is megfelelő. A szervíze meg állítólag tökéletes :) Nah meg magyar céget támogatok a tesztcsík megvételével, nem németet.

Ligetkör

Vasárnap lefutottuk a Ligetkört, ami 3,7 km lett, mivel a végéről indultunk. Jól tettem, hogy nem vállaltam be a Félmaraton Triot, mivel 8:30 perc/km-es lett az időm, a záróbusz meg gyorsabb ennél. Bár fél távnál alig kaptam levegőt, akkor sétálnom kellett, nagyokat lélegezni, majd az energia is elfogyott (rég reggeliztem), így szőlőcukrot rágva teljesítettem tovább.
Végül 30 perc alatt teljesítettem, ez csodálatos eredmény ahhoz képest, hogy 2 év kihagyás után még a 2 percet is alig tudtam lefutni. Aztán újrakezdtem az első 5 km-em edzésprogramot, és sikerült. Egyre jobban fejlődtem, volt elég izomláz, sőt sérülés is, sok-sok kosz mosása a ruhákról, szenvedés, de megérte.
Már leadtam 4 kilót, centikben is bőven fogytam, az időm egyre jobban javul. A helyszínt már kezdem unni, az idő se mindig kedvezett nekem, de próbálom, teszem. Főleg örültem neki, hogy velem futott Szilvi is, ő is cukorbeteg :) meg a lakótársa is, aki fő támogatója a cukorbetegségben :) Bár a csajok lehagytak, amikor szőlőcukroztam, de direkt nem szóltam nekik, ne hátráltassam őket, végül majdnem egyszerre értünk a célba :)
Itt a példa rá, hogy cukorbetegen nem csak lehet sportolni, de kell is. Amióta normálisan tudok futni, az inzulint csökkentettem :)
Aki meg attól fél, hogy rosszul lesz, üzenem neki, hogy bárhol rosszul lehet az ember, ha nem figyel rá. Ha figyel rá, akkor minden rendben lesz. Vércukormérő, szőlőcukor és inzulin. Mindent fejben tartani és nem lesz gond.
A sport kedvez a vércukorszintnek. Még ha sport közben fel is megy, az a terheléstől van, de utána szépen stabilizálódik.

Inzulin tokos szösszenet

Mindig is gyilkoltam az inzulin tokokat. A nővérkék már lassan előre tudták, hogy ha megjelenek, akkor kérek tőlük tokot. Valahogy mindig tönkrementek, azt meg külön nem lehet kapni. Általában a rugója mondta be az unalmast, de volt olyan is, hogy ráültem, amikor az övtáskámban volt (upsz).
Így egy barátnőmmel varrattam egy überaranyos tokot, amibe beleférnek a tűim, és a két penem. Így nem kell keresgélnem a kétféle inzulint, és még sose lett benne baja, nah meg nincs benne rúgó :)
Lila és Dalí bajsza van, kell ennél több?

101.

Észre se vettem, de az előző lett a 100. bejegyzésem. Amikor elkezdtem még fel se fedtem ki vagyok, csak magamnak írtam, aztán csak bemutatkoztam.
Mostanában úgy érzem, hogy az a bizonyos 101-e szobában vagyok.

Még mindig nincs cserekészülékem, még tegnap felhívtak, hogy jaj hát a gép még kérdez párat, majd utána tudják küldeni. Tehát egész hétvégére jól műkődő mérő nélkül maradok.
Szerdán hasonlítottunk két mérőt, az enyém, meg a Nikiét, nálam 7,7, nála 9,9. Azért nem mindegy. Nem tudok bízni ebbe a fajtába továbbra is. Elvesztettem a bizalmamat, a vércukormérő iránt, a cég iránt, a kb. nem létező ügyfélszolgálat iránt. Bezzeg ingyen plusz tok csili-vilibe az jár, arra van energia meg pénz, arra hogy legyen egy ügyfélszolgálatos szervízük, arra nincs. Mindent postáznak, semmit se elsőbbségivel, én meg örüljek, hogy ajánlva adják fel, és a rossz gép feladásáért nem kell fizetnem.
Borzasztó az egész...rettegek, hogy megint annyira rosszul leszek (az érintetteknek meg köszi a felajánlott kölcsön gépeket, de mire tudnánk találkozni, addigra megérkezik az enyém).
Inkább többet eszek, tudom nem helyes, de többet ilyet nem vagyok hajlandó átélni, szabályos halálfélelmem volt, az izmaim görcsbe álltak, az egész pólóm leizzadt, alig hallottam, alig láttam. Ilyenkor meg mentőt kíhivni? Mire kijönnek vagy elájulok, vagy jobban leszek.
A legelső mérőmet beáldozom, az Accu-Cheket (úgyis szüleimnél porosodik, nem használják, garancia már nincs rá, a tesztcsík meg drága bele), és veszek egy Dcont Trendet, meghosszabították a csereakciót, így 3000 ft-ért hozzájuthatok, a tesztcsík támogatott hozzá és a legfontosabb van ügyfélszolgálatos szervízük. Baj esetén, ha több napig kell javítani, adnak műkődő készüléket, és nem benne hagynak a nagy-nagy pocsolyába, hogy hát majd lesz velem valami.

Elromlott mérős szörnyűség

Az ember bízik a gépekben, hogy nem hibáznak. Egy cukorbeteg rábízza az életét. Aztán mi lett belőle? Szörnyű rosszullét, miközben a gép jó vércukrot írt ki. Hát...köszönöm. Tudom a gépeknek is lehet hibájuk.
Kb. 1 hete kezdődött, de akkor arra gondoltam biztos csak hiba. Amikor felkeltem és 2,3-at mutatott, miközben nem is voltam rosszul. Aztán újra mértem, akkor 3-t, majd 4-et, majd 6-ot és megállt 6 körül kb. 7 mérés után. Már akkor szólni kellett volna, hogy valami gond van.
Tegnap  este nem tudom jól mért e, lefekvés előtt 8 volt, még gondoltam is a fenébe kicsit magas, de nem csinálok semmit, majd lemegy. Aztán hajnalban már rosszul voltam, megmértem erre kiirta, hogy 7. Áh mondom sokszor van olyan, hogy csak fáradt az ember vagy bármi, amiatt azt hiszi, hogy hypozik. Bízzunk a mérőben. Nem kellett volna. Még rosszabbul lettem...Akkor gondoltam 1 szőlőcukor nem árt, hátha jobb lesz, az még fel se emeli annyira a vércukrot, ha más miatt vagyok zizi, de legalább érzem, hogy most lent vagyok e. 1 nem segített, 2 után már alig láttam, és alig hallottam, már majdnem elájultam. Végül 6-8 db (plusz tej, plusz szendivecs) után kezdtem jobban lenne. A mérő meg vígan mutatta az 5-6 körüli értékeket. Szerintem 2 alatt voltam.
3 napon belül jön a cserekészülők, még a szervízesek is megijedtek, hogy itt emberélet forgott veszélyben. Akkor én hogy megijedtem? Nagyon... Hogy megviselt? Még jobban... egész nap fáradt vagyok emiatt, este meg alig tudtam aludni, mert féltem, hogy megint rosszul leszek és a gép rosszat mér.
Új mérőt max teljes áron tudok venni. Mivel a Dcontost 6 éven belül vettem (de hát azt eladtam).
Próbálok újra bízni a gépekbe, küldenek kontroll folyadékot is, hogy tudjam ellenőrizni, hogy jól mér e.

Záróbusz para

Az a bizonyos záróbusz a futóversenyeken, ahol szintidő van. A rettegett RÉM. Akivel nem mertem még szembenézni. Terveim szerint félmaratont akartam teljesíteni trioba, a legkisebb távot lefutni. De ott a rettegett záróbusz, ami 7 és fél perc km felett felvesz, bekebelez és az egész versenynek annyi (a társaknak is?). Pedig csapatom is lett volna...Szóval marad tavaszra.
Egyrészt szomorú vagyok emiatt, hogy nem sikerült felkészülni rá teljesen, másrészt büszke vagyok magamra, miután sok kihagyás után tavasszal újrakezdtem. Amikor 2 percet egyfolytában alig tudtam futni. Most meg 45-60 perc is megy egyfolytában. Múltkor 5 km-et lefutottam 45 perc alatt. Megy ez, szépen lassan. A súlyom is csökkent, a centik is, az inzulinom is ennek hatására.
Szóval kettős hatás, szomorú és büszke is, remélem a vasárnapi verseny felvídit. (bár nagyon sajnálom, hogy 1500 ft-ért egy pólóval nem tudtak megdobni, remélem az egycseppesek adnak a sátruknál) Másrészt még mindig állandó és változatlan cél megmutatni, hogy cukorbeteg nem csak lehet, hanem KELL sportolni. Nem szabad kifogások miatt nem sportolni, félni a hypoktól, az új életmódtól. A szövődmények félelmetesebbek, mint egy lefelé menő vércukorérték.
Futócipőm meg már van, így azt is koptatni kell.
Szóval vasárnap Ligetkör,3,4 km.